Nagyböjti Lelki nap

Nagyböjti lelkinap a tázlári iskolában

Katolikus iskolaként minden évben nagyböjt időszakában lelkinapot tartunk. Idén arra hívtuk fel az elcsöndesedés idején tanulóink figyelmét, hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek az életünkért, mindennapjainkért és egymásért, még ha gyakran nehézségekkel is kell megküzdenünk.

Április 7.-én, csütörtökön a nap iskolai szentmisével kezdődött, ahol Péli Viola 7. osztályos tanuló szavalata után Mihály atya a prédikációjában a szeretet és hűség fontosságára hívta fel a figyelmet.

Ezt követően tanulóink különböző állomásokon Péliné Ica tanító nénivel, iskolalelkészünkkel, Kapás Mihály atyával és Ulakcsai Zoltán református lelkipásztorral elevenítették fel a Nagyhét eseményeit, valamint a Húsvét üzenetét.

A délelőtt folyamán tanulóink találkozhattak Lakatos Norberttel, aki látóként született, ám 27 éves korában egy csonthártyagyulladás szövődményeként egyik pillanatról a másikra, megvakult. Előadásából, kérdésekre adott válaszaiból megtudhattuk, hogyan élte ezt túl, hogyan tudta ezt feldolgozni, hogyan talált újból értelmet életének: lufihajtogató lett, az egyetlen vak a látók között. Édesanyjával és állandó társával Tamival, a vakvezető kutyával érkezett, aki teljesen elvarázsolta a gyerekeket. Norbi elmondta, hogyan képzik ki a vakvezető kutyákat, hogyan tanulta meg vele az együttélést. Beszélgetés közben különböző figurákat hajtogatott, és az érzékenyítés végén minden diákunk lufiteknőssel távozott. Lélekemelő volt Norbival találkozni, beszélgetni, megismerni kreativitását, humorát, pozitivitását, türelmét, kitartását, lelkiségét. Ezúton is köszönjük, hogy itt voltál!

Harmadik állomásunkon tanulóink megismerkedhettek egy szerető család harmadik csodájával.

„Egy gyermekért azt adjuk, ami mindennél drágább ezen a földön: a szeretetünket, az életünket. " /Helen Thomson/

2012 februárjában még nem sejtette a Bán család, hogy Isten a következő hónapban egy különleges ajándékkal fogja őket megáldani. Ekkor ugyanis Panka és Bíborka után megszületett Karola, a szülők harmadik csodája. Karolát mindannyian ismerjük, hiszen ő kedves kolléganőnk, fejlesztőpedagógusunk, Bánné Gulyás Henrietta kislánya. Azzal azonban csak a mai lelkinapon szembesültünk, hogy miért tekinthetünk rá „különleges ajándékként”. Etti elmesélte, hogy Karola olyan betegséggel jött a világra, ami akadályozza abban, hogy önállóan mozogjon, táplálkozzon, beszéljen. Ugyanakkor semmi sem gátolhatja, hogy a csöpp szívében lakozó szeretetet kifejezze a mosolyával, az örömével. Őszintén beszélgettünk arról, hogy ő miben „különbözik” a kortársaitól és miben hasonlít mégis. Azt gondolom: gyerek és felnőtt egyaránt érez ezzel kapcsolatban. Alapvető dolgokban mégsem vagyunk másfélék: mindannyian szeretjük, ha szeretnek. Adja Isten, hogy átjárja minden ember lelkét e szeretet!

„Isten fénye ragyogja be szíved közepét!

Krisztus lángja gyújtsa lángra benned a szeretetet!

/részlet egy imaközösség mindennapi áldásából/