Tázlári gyerekek a felvidéki nagy magyarok nyomában
2025. május 5-én hosszú útra indultak a tázlári hetedikesek, ugyanis a Határtalanul pályázat keretein belül alkalmuk nyílt megismerni a mai Szlovákia területén található felvidéki magyar írókhoz, költőkhöz, történelmi személyekhez köthető helyszíneket és az őket egykor körülvevő népcsoportok (tótok, palócok) kultúráját. Az indulást megelőzően a diákok már hosszasan készültek a tanulmányi kirándulásra: olvastak Szlovákia mai történelméről (a Trianoni békeszerződés következményeiről), előkészítő órát tartottak osztálytársaiknak a Felvidék népcsoportjairól, felelevenítették a történelmi és az irodalmi személyek életét, költészetét, írói munkásságát. Hosszú utunk első állomása Kékkő vára volt, amelyet a Balassák építtettek a 13. század második felében. A várban található néprajzi kiállítás valósággal elvarázsolta a gyerekeket, olyannyira, hogy kifelé jövet költőnk, Balassi Bálint bőrébe bújva tollat ragadtak és szebbnél szebb verseket írtak arról, hogy mit jelent számukra magyarnak lenni. A versírás után felkerestük a helyi katolikus templomot is. Kirándulásunk első napjának második állomása Fülek vára volt, melynek nemcsak történelmével ismerkedtünk meg, hanem csodálatos kilátásával is, ami a 70%-ban magyar lakta kisvárosra és a környező hegyekre nyílik. A második napon a Szklabonyán található Mikszáth -emlékházat és interaktív kiállítást tekintettük meg. A tárlatvezető meséinek köszönhetően könnyen ment a Szent Péter esernyője című regény felidézése, mely a hetedikeseknek idén házi olvasmány. Az ottani temetőben felkutattuk az író szüleinek és kishúgának síremlékét, valamint koszorút helyeztünk el az emléktáblánál. Innen az alsósztregovai Madách-kúriába mentünk. A jövőre tekintve a diákok már most bepillantást nyerhettek Az ember tragédiájába, holott ez a mű középiskolás tananyag. Felejthetetlen illusztrációkat készítettek a helyszínen a mű részleteiről, valamint alkalmuk nyílt megformálni a mű karaktereit is. A harmadik napon Rimaszombatban felkerestük a helybeliek által csak Petőfi-házként emlegetett emlékhelyet, annak kiállításait, amelyek más jelentős magyar művészeknek is méltó emléket állítanak. Koszorúztunk a Petőfi-emléktáblánál és Tompa Mihály szobránál. Továbbá ellátogattunk a helyi Tompa Mihály Református Gimnáziumba, ahol úgy fogadtak bennünket, mintha már régóta ismernénk egymást. Részesei lehettünk egy játékos foglalkozásnak és bepillantást nyerhettünk a felvidéki diákok iskolai életébe, gondjaiba, álmaiba. Búcsúzáskor nemzeti színű terítővel ajándékoztuk meg egymást, amely az összetartozásunkat szimbolizálja, valamint elénekeltük az Ismerős Arcok-tól a „Nélküled” című dalt. A természeti értékeket is szem előtt tartva látogattuk meg Szalócon a Gombaszögi-barlangot. A napunkat pedig egy elismert népművész - Rigó Béla csuhéfonó – vidám hangulatú kézműves foglalkozásával zártuk. A negyedik napon Tátralomnicra utaztunk, ahol libegővel jutottunk fel a Magas-Tátra egyik legmagasabb csúcsára. A talpunk alatt itt-ott ropogó májusi hó és a rókák közelsége örök emlék marad számunkra. Innen a festői szépségű Csorba-tóhoz mentünk, ahol megismerkedtünk kialakulásának történetével. Az utolsó napon Kassára látogattunk. Itt láthattuk a II. Rákóczi Ferenc-emlékházat, gazdagítva ezzel is a tanulók történelmi ismereteit. Nagy élmény volt eljutni Európa egyik legszebb templomába, a Szent Erzsébet- székesegyházba, ahol megkoszorúzhattuk a fejedelem és Zrínyi Ilona sírját. Tanulmányi barangolásunk végéhez érve – magam és osztályom nevében mondhatom – valóban azzal a tapasztalattal és érzéssel szembesültünk és lettünk gazdagabbak, hogy: élhetünk a világ bármely részén, magyarságunk mindörökre összetart bennünket.
Szabadiné Bíró Mónika
