1956-ra emlékeztünk

„Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.”
„1956 olyan messzinek tűnik a mi számunkra, akik a 2000-es években születtünk. Amikor a mai megemlékezésre készültünk, nekünk a Z generáció embereinek kézenfekvő volt, hogy az interneten búvárkodtunk és megpróbáltuk megtudni, hogy mit is jelent 1956 október 23-a. Sok érdekességre bukkantunk, de elszomorító dolgokat is találtunk.
A II. világháború után azt gondolta mindenki, hogy felszabadultunk. Ki gondolta volna, hogy a hazánkba bevonuló szovjet hadsereggel a rettegés is beköltözik a hazánkba.Függetlenséget, szabadságot és jólétet hirdettek Szovjetunió magyar csatlósai, de valójában zsarnokság volt.
És eljött 1956 október 23-a. Azt mondják a történelem nem ismétli önmagát. Mégis meghökkentők a párhuzamai. A magyar forradalom október 23-án úgy kezdődött az ifjúság tüntetésével, mint 1848-ban, az a másik forradalom. A délután folyamán a diákok mellé álltak a munkások is, és 100-150 ezresre növekedett tömeg a rádióhoz ment, hogy beolvassa követeléseit.
A tüntetés a rádiónál vált fegyveres felkeléssé, itt az őrség lövéseire a felkelők fegyverrel válaszoltak. Végül a rádió a felkelők kezére került. A magyar vezetés ekkor hívta be a szovjet hadsereget, gyülekezési és kijárási tilalmat valamint rögtönítélő bíróságot vezetett be.A szovjet harckocsik éjjel értek a fővárosba,
A kétségbeesett Magyarország hiába várt segítséget külföldről. Hazánkban felállt a szovjet uralom.”
Ezekkel a szavakkal emlékezetek a tázlári iskola nyolcadikosai és énekkarosai 1956. október 23-ra. Felkészítő tanáraik Papné Csipak Andrea és Péli Ottóné.
A rövid műsort koszorúzás, valamint a mécsesek és lyukas zászlók elhelyezése követte a kopjafánál.