Magyar kultúra napja
A magyar kultúra napja margójára
„El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
/Petőfi Sándor: Magyar vagyok/
- január 22-én minden magyar szíve – határon belül és kívül – díszbe öltözött, hiszen a magyar kultúra napját ünnepeltük. Január 23-án reggel iskolánk diákjai is összegyűltek, hogy együtt emlékezzünk.
A magyar kultúra napját 1989 óta tartjuk január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban Csekén ezen a napon fejezte be – „ a magyar nép zivataros századaiból ” vett példákra épített költeményét – a Himnuszt. A költemény nemzeti imádságunkká vált, ezért énekeljük minden jeles eseményen. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá 1993 óta az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat is.
De egy másik jeles eseményre is emlékezünk ebben az évben: az egyik legnagyobb magyar költőnk, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára, hiszen ő 1823. január 1-jén született Kiskőrösön.
A magyar kultúra és a költő születése előtt tisztelegve meghallgattuk Petőfi Sándor: Magyar vagyok című versét Fazekas Bálint tolmácsolásában, majd közösen elénekeltük a Himnuszt.
„Isten egy szívnek egy kebelt teremte: így egy embernek egy hazát.”
/Kölcsey Ferenc/
